Évtizedek óta a nemzeti törvények nagy része nem más, mint a közösségi irányelvek szolgalelkű átvétele, miközben az Európai Bíróság kiterjeszti joghatóságának birodalmát és visszaél a szerződések értelmezésével. Eddig, a megmaradt vétójognak köszönhetően, minden tagország elméletileg még mindig elutasíthatott egy számára káros politikát. Azonban az Európa jövőjéről szóló „polgári” konferencia óta, amelyet 2022-ben teljesen átláthatatlan és áldemokratikus módon szerveztek, ennek a jognak az eltörlését tervezik. 2023 májusában megválasztott, de erre nem felhatalmazott francia és német vezetők kijelentették, hogy az EU-t ebben az irányban kívánják megreformálni. 2023 szeptemberében francia-német szakértők bemutatták jelentésüket. 2023. november 22-én az Európai Parlament határozata javasolta a szerződések módosítását annak érdekében, hogy minden területen kivétel nélkül általánossá tegyék a minősített többségi szabályt, és több szankciót írjanak elő a makacs tagállamokkal szemben. November 29-én a francia nemzetgyűlés megszavazott egy határozatot, amely támogatja azt a szerződéstervezetet, amely lemond a szuverenitásunkról, és kifejezetten előírja, hogy a külső határok, a polgári védelem, a külügyek, a közös biztonság, a védelem, az ipar és az oktatás az Európai Unió „megosztott hatáskörei” lesznek, azaz az államoknak csak maradék hatáskörük marad.

E reform elfogadása, amely az Unióra ruházza a nemzeti szuverenitás gyakorlásához szükséges lényeges feltételek utolsó elemeit, megvalósítja néhányak álmát egy szövetségi Európáról, amelyet egy bizottság irányít, amely hivatalosan viseli a „Végrehajtó Bizottság” címet, élén az „Európai Unió Elnökével”. A nemzeti szuverenitások vége, és ezzel együtt a demokráciáink vége is így egyértelműen meg van tervezve. Az európai népek már régóta sejtik ezt az elbirtoklást. Feloldja a nemzeti és népi szuverenitást. Aláássa a demokráciát. A franciák például 2005-ben ellenálltak a szövetségesítés első kísérletének, amely lezárta politikai és kulturális eltűnésüket, de tétovázásukat elsöpörték a „nyílt társadalom” ideológiáját átvett vezetők. A népakaratot figyelmen kívül hagyták és megkerülték a lisszaboni szerződés parlamenti ratifikációjával, amely egyszerű másolata volt a franciák által elutasított szerződésnek. Ez a folyamat jelenleg is folyamatban van. Vezetőink arra készülnek, hogy olyan nagy döntést hozzanak, amely veszélyezteti országaink sorsát, függetlenségüket és létezésüket mint nemzeteket. Kihasználva a háború által kiváltott szorongást, felgyorsítják a szövetségesítést anélkül, hogy azt valaha is megneveznék, és anélkül, hogy az európai népek képesek lennének mérni veszteségük mértékét.

Ami minket illet, elutasítjuk ezt az irányt. Úgy véljük, hogy egy posztdemokratikus szövetségi rendszer ellentétes Európa szellemével és azzal a kollektív képzelőerővel, amely nemzeteinek sokféleségéből és saját kultúrájából teremti meg a közöset. A népek és az európai gépezet közötti végleges leválás befejezi a nemzeti vezetők felelőtlenségét és megsokszorozza a nacionalista reakciókat, amelyek azzal a kockázattal járnak, hogy káoszba vezetnek minket. Bármilyen legyen is a víziónk Európáról, és véleményünk a készülő reformról és bővítésekről, követelnünk kell, hogy egy ilyen nagy minőségi ugrás az ismeretlenbe, amely aláássa a népek identitását, a nemzetek létezését és az európai államok tapasztalatait, népszavazás tárgyát képezze.

Sürgős megnyitni a vitát arról, hogy mi készül. A 2024. júniusi választásoknak alkalmat kell biztosítaniuk arra, hogy a tények teljes ismeretében nyilatkozzunk a folyamatban lévő szövetségesítési projektről, valamint a tervezett bővítésekről. E felhívás aláírói és a csatlakozó polgárok arra kérik az európai választások minden lista jelöltjét, hogy foglaljanak egyértelmű álláspontot ezekkel a projektekkel kapcsolatban, és kötelezzék el magukat azok népi jóváhagyására.